Bret Easton Ellis, a nihilista próza mestere

„Egyre inkább az az érzésem, hogy az emberek mindinkább elveszítik emberi mivoltukat, és fokozatosan elállatiasodnak. Mintha egyre kevésbé gondolkodnának és éreznének emberi módra, miközben mindenki lesüllyed valami egészen primitív szintre. Kíváncsi vagyok, mi mindent fogunk még megérni te meg én az életünk során. Olyan kilátástalan ez az egész, (...) nekünk mégis próbálkoznunk kell. Nincs menekvés, mert menthetetlenül mindnyájan korunk gyermekei vagyunk.” (Bret Easton Ellis – Az informátorok)

Fiatal yuppie-k, szex, kábítószerek és mindent átható érdektelenség. Ezek a szavak talán jól tematizálják Bret Easton Ellis írói világát.

Ellis a nyolcvanas évek közepén robbant be az irodalmi életbe a „Nullánál is kevesebb” című regényével. Az akkor huszonegy éves fiatalember, hamar a figyelem középpontjába került nihilista és szókimondó stílusával. A regényből hamarosan film is készült, ám mondandóját teljesen megváltoztatva, gyakorlatilag csak a szereplők neveit megtartva adaptálták a történetet.

B. E. Ellis az ún. transzgresszív stílusban ír. Ezekre a művekre jellemző, hogy szereplőik nem tudnak vagy egyáltalán nem is akarnak megfelelni a társadalmi normáknak, gyakran mutatnak anti-szociális, nihilista életfelfogást, netán mentális zavarokat. Ezek a művek olyan tabu témákkal foglalkoznak, mint drogok, szex, erőszak, bűnözés.

Bret Easton Ellis regényeiben (illetve egy novelláskötetében) a társadalom ama szeletét mutatja be, amiben ő is felnőtt. A ’80-as évek MTV-generációját, ahol a fiatalokat a teljes érdektelenség és céltalanság jellemzi, akik helyzetükbe beletörődve és nem is akarva változtatni rajta élvezik a szabad szex és a kábítószerek és a pénzen megvehető földi javak bűvöletét. Ebben a világban a szereplők nem a belső személyiségjegyek alapján jellemzik a másikat, hanem pusztán a külsőségekre adva – a Gucci-táskára, a Wayfarer-napszemüvegre stb.

Harmadik regényével kavart igazán nagy botrányt az író. Az „Amerikai pszicho” a mai napig tiltott könyvnek számít például Németországban. A yuppie irodista és sorozatgyilkos történetét kiadók visszadobták, kritikusok egyszerűen gyilokpornónak aposztrofálták. A felkavaró regény valójában a yuppie fiatalok életét mutatja be kíméletlen és felnagyított formában. A regény legendássá váló utolsó szavai „NO EXIT” („nem kijárat”) jellemezhetik Ellis egész munkásságát.

Szereplői nem tudnak, de nem is akarnak változtatni a dolgokon, választani egy más életforma között. Mindent áthat a nihilizmus, Ellis szereplői gyakran az extrém szituációkra is olyan közönyösen reagálnak, mintha csak egy bosszantó legyet csaptak volna le.

A „NO EXIT” érzést tovább fokozza, ha sorra vesszük az író műveit, szereplők térnek vissza, regényről regényre feltűnnek ugyanazok az alakok, mintha ezzel is keretbe zárná Ellis világát, mintha egy nagyon is zárt mikrokozmoszt alkotott volna,ezzel is azt sugallva, nincs kijárat, ebből a létből nincs megváltás.

Bret Easton Ellis a kortárs irodalom egyik legnagyobb alakja, jelentősége megkerülhetetlen, hat regényt és egy összefüggő történetekből álló novelláskötetet adott ki eleddig. Négy művéből filmet készítettek, köztük az „Amerikai pszichoból” is.

Ellis művei felkavaróak és mélységesen nihilisták, ajánlom mindazoknak, akiket vonz a sötét társadalomkritika, és azoknak is, akik azt akarják megtudni, hogyan nem szabad élni, mert az író gátlások és fék nélkül mutatja be kiüresedett és értékvesztett világunkat, írásaiban, ha duzzogva bár, netán elképedve, de modern társadalmunkra ismerünk.

Veres Roland