Abonyi Maya és Baán Katalin fotóművészek tárlatából nyílt kiállítás augusztus 25-én a Duó Galériában. A Magyar Fotográfia Napja alkalmából a páros fotóiból rendezett kiállítás a „Fénnyel bezárva – fénnyel kinyitva” címet viseli.

A (vers és kép) kiállításkor a már sokadik alkalommal, együtt kiállító két fotóművész, Abonyi Maya és Baán Katalin tárta képeit a közönség elé, melyek alatt versek láthatók: előbbi saját, míg utóbbi az elhunyt költő, Takács Mihály verseit szánta az alkotások mellé. A megnyitó közreműködőiként a ceglédi származású színész és énekes, Szrapkó Nándor olvasta fel a verseket, Kovalik Erika pedig különleges klarinét- és énektudásával bűvölte el a jelenlevőket.

A megnyitó elején Újházi György, a Duó Galéria vezetője köszöntötte a vendégeket, külön kiemelve Takács Mihály özvegyét és az Évszázad Kiváló Fotóművésze-díjas Tóth Istvánt. „Ahhoz, hogy egy kiállítás létrejöjjön nagyon sok minden kell. Kell egy helyiség, ezt a Duó Galéria biztosítja és nagy megtiszteltetés számunkra hogy ez a fotóművész páros már sok éve kiállít nálunk a Magyar Fotográfia Napja alkalmából. A fotóművész páros elhozta az alkotásait és azt hiszem, hogy méltán elismerést és nagyszerű érzéseket tudnak mindenkiből kihozni. A képek csodálatosak és úgy vélem, hogy ez a sorozat remélhetőleg nem fog nagyon sokáig megtörni, tehát még hosszú éveken keresztül lehetőséget tudunk biztosítani a kiállítások megszervezésére. Aztán kell még egy lelkes közönség a kiállításokhoz, hiszen a közönség nélkül öncélú lenne a művészet - azt hiszem hogy itt a mai példa alapján ez is adott és bizonyára még nagyon sokan meg fogják nézni ezt a kiállítást.” – mondta a galériavezető.

A tárlatot Reznák Erzsébet, a Ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója nyitotta meg. „Bár ez a mai rendezvény a Fotográfia Napja tiszteletére nyílt itt meg a Duó Galériában, a mai nap főszereplője Abonyi Maya és Baán Katalin. Ennek a kiállításnak ők a főszereplői. Elmondhatjuk azt is, hogy megszoktuk tőlük hogy ők párban állítanak ki, azonban nagyon is két önálló kiállítóról van szó, mégis ha megnézik ezeket a képeket, látni fogják: összetartoznak, egységet alkotnak itt a falakon. Ők ketten szeretnek tematikus kiállításokat rendezni. Hol egy nagy zeneszerző, zenész, hol egy nagy költő művei köré állítják ki a képeiket.

Ahogy végignéztem, ez a kiállítás is tematikus, ennek a tematikája azonban nem más, mint maga az élet, méghozzá az ő kettejük saját élete, saját tapasztalataik, történeteik, érzelmeik, gondolataik köszönnek itt vissza ránk ezeken a képeken.” – mondta, majd feltárta a fotóművészek alkotásainak sajátosságát - „Ha az egész kiállítást megnézzük, akkor azt látjuk hogy természeti képekből áll, fák, virágok, kagylók, csigák láthatók itt a képeken. Nekem elsőként a népdalok jutottak eszembe, hiszen a népdalok is egy természeti képpel kezdődnek és nem mindig tudjuk, hogy a szerző látta-e meg a természetet amiről eszébe jutott valami, vagy az érzelmeit vetítette-e le a természetre.

Így van ez ezeknél a képeknél is. Ha végignézzük előbb Abonyi Maya a vörös mindenféle árnyalatain keresztül a kékes-ezüstig terjednek: úgy sejtem hogy a lelkének ezek voltak kedvesek. Egyébként ezek a képek úgy viselkednek, mint az emberek: az egyik átölel, magához szorít, a másik pedig távol tart, távolságot tart tőlünk. Baán Katalin más megoldást választott: Takács Mihály sorait írta a képei alá. A cím is egyébként a költő egy versét idézi: fénnyel bezárva amit az alkotók egészítettek ki: fénnyel kinyitva.

Azt gondolom pontosan jelzi ennek a kiállításnak a célját. Baán Katalin montázsokat tett a falra és régimódi formában filmre fotózta ezeket a képeket, régimódi a látvány is, ódon hangulatúak ezek a képek, és ha már a színekről beszéltünk, az ő színeit a fehérbarnával jellemezném; borongósak ezek a képek, hiszen egy barát életét és elvesztését kellett végigkísérnie, borongósak, de nem gyászosak. Azt mondja valahol egyik versében Abonyi Maya: Szerettem volna napmeleg illatú szúrós, pelyhes kis tövis lenni.

Találtam egy jeligét Baán Katalin képei között is, amellyel Takács Mihály sorait idézi: Mily nehéz szólni, ha nem viszonozzák. Azt hiszem ezekben a sorokban magunkra is ismerhetünk, hiszen ezek mindenki számára ismerősek. Végül ha ezeket a képeket jellemeznem kellene, - pontosabban ezt a kiállítást - akkor talán azt mondanám: felkavaró, könnyed, csapongó, szeszélyes és megnyugtató. Épp olyan, mint az ő életük, épp olyan, mint a mi életünk.” Az állófogadással zárult kiállítás 1 hónapig lesz megtekinthető a Duó Galériában.